BIVALY-TÓI ÁRVÍZVÉDELMI TÖLTÉS-SZAKASZ TERVEZETT ÁTHELYEZÉSÉNEK ELŐZETES KÖRNYEZETI TANULMÁNYA

 

(Csak a hatósági eljáráshoz használható! Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság (OKTVF) tulajdona!

A közölt adatok, kiértékelések jogszabályok által védettek, hatósági, szakhatósági munka segítése mellett a tájékoztatást szolgálják.

Az adatok más dokumentumban, tervben történő felhasználása a tervezők, és adatbirtokosok engedélyével történhet.)

 

Közép Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség

 ÖKO Rt.   2004. május

 

vissza

tovább

teljes tartalomjegyzék

 

 6.    A vizsgált terület bemutatása. 35

6.1.       Szolnok túri-sík általános földrajzi adottságai 35

6.1.1.        Domborzati adatok, területhasznosítási arányok. 35

6.1.2.        Éghajlat 35

6.1.3.        Föld- és talajtani adottságok. 36

6.1.4.        Vízrajz. 37

6.1.5.        Növényzet 38

6.2.       A területbejárás tapasztalatai 39

 

 6.        A vizsgált terület bemutatása

6.1.      Szolnok túri-sík általános földrajzi adottságai

A vizsgált folyószakasz a Közép-Tisza vidéken található, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Érintett települések: Rákóczifalva, Rákócziújfalu. A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet az érintett Tisza szakasz mentén húzódik.

 

A vizsgált térség az Alföld nagytájban, a Közép-Tiszavidék középtájon belül a Szolnok-Túri-sík kistájon helyezkedik el. A kistáj általános földrajzi jellemzőit „Magyarország kistájainak katasztere” (szerk.: Dr. Marosi S. – Somogyi S., 1990. Budapest) alapján mutatjuk be.

 

A kistáj Jász-Nagykun-Szolnok megye területén helyezkedik el. Területe 1700 km2 (a középtáj – Nagykunság - 23,3 %-a, a nagytáj – Alföld - 3,3 % -a). Települések: Fegyvernek, Karcag, Kenderes, Kengyel, Kétpó, Kisúj­szállás, Kuncsorba, Martfű, Mesterszállás, Mezőhék, Mezőtúr, Örményes, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Fegyvernek, Tiszaföldvár, Törökszentmiklós, Túrkeve.

 

6.1.1.    Domborzati adatok, területhasznosítási arányok

A kistáj 80 és 105 m (Király-halom) közötti tszf-i magasságú, löszszerű üledékekkel fedett hordalékkúp-síkság. A relatív relief átlagos értéke kicsi (2 m/km2), a Ny-i részen, ill. a homokbuckás területeken ezt meghaladó értékű. A felszín több mint 80%-a az alacsony ármentes síkság, negyede-negyede az enyhén hullá­mos síkság (a Ny-i részen), ill. az ártéri szintű síkság (peremeken) orográfiai domborzattípusába sorolható. A kistáj képében csak a szórványosan megjelenő, a Zagyva és a Tarna hordalékkúp-anyagából felépülő, 1-5 m magas, löszös homokkal fedett homokbuckák, a kistáj D-i felében mindenfelé megjelenő, kusza hálózatot alkotó elhagyott folyómedrek, morotvák, valamint a kunhalmok jelentenek némi változatosságot.

 

A területhasznosítási arányokat a 15. sz. táblázatban mutatjuk be.

 

15. táblázat       Szolnoki-Túri sík területhasznosítása

Területhasznosítás:

%

hektár

1. belterület

3,7

6 290

2. szántó

88,1

149 770

3. kert

0,4

680

4. szőlő

0,05

85

5. rét, legelő

5,6

9 520

6. erdő

1,5

2 550

7. vízfelszín

0,7

1 190

8. ártér, elárasztott terület, bányaterület

-

-

9. a fentiekből védett terület

1,85

3 160

 

6.1.2.    Éghajlat

A kistáj mérsékelten meleg-száraz, de közel fekszik a meleg-száraz éghajlatú területhez, a D-i részek már igen szárazak. Az évi napfénytartam 1970 és 2010 óra közötti; a DNy-i részek élvezik a több napsütést. A nyári évnegyedben 810-820, a téliben kb. 190 óra napsütés valószínű.

 

Az évi középhőmérséklet É-on 9,9-10,0 °C, máshol 10,2-10,4 °C, a vegetációs időszak középhőmérséklete 17,3-17,4 °C. 192-195 napon keresztül, ápr. 9-11 és okt. 20-21 között a napi középhőmérséklet magasabb 10 °C-nál. A fagymentes időszak a Tisza mentén ápr. 7-8-án, a középső területeken ápr. 10-én, K-en ápr. 12-14-én kezdődik s az első őszi fagyok okt. 20 körül várhatók (ÉK-en egy-két nappal előtte, DNy-on egy-két nappal utána). A fagymentes időszak tehát a Tisza mentén kb. 196, középen kb. 193, K-en-ÉK-n pedig kb. 190 napos. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok átlaga ÉK-en 34,9-35,1 °C, máshol 34,4-34,7 °C, a legalacsonyabb minimumhőmérsékleteké pedig -17,0 és -17,5 °C között várható.

 

Az évi csapadék 510-540 mm, de míg a D-i részeken még az 500 mm-t sem éri el, addig Kenderes térségében kevéssel az 550 mm-t is meghaladja az átlagos évi csapadék. A vegetációs időszak csapadéka 300 mm körül van, de a D-i részeken csak 280-290 mm. Az ország legszárazabb vidéke ez a terület. A 24 órás csapadékmaximum 90 mm (Mezőhék). A téli időszakban 32-34 hótakarós nap várható, az átlagos maximális hóvastagság 15-16 cm. Az ariditási index 1,30-1,38, de a D-i részeken 1,40-1,43.

 

Az É-ÉK-i ill. a D-i a leggyakoribb szélirány; az átlagos szélsebesség 2,5 m/s körül van. A kistáj egy része igen száraz, a kevés csapadék indokolja az öntözéses gazdálkodást.

 

6.1.3.    Föld- és talajtani adottságok

Az Északi-középhegységből lefutó patakok hordalékkúpja (főként az Eger és a Tarna) a pleisztocénban befedte a kistájat, s összességében 150-170 m vastag, többnyire finomszemű üledék akkumulálódott. A felszínen a pleisztocén végétől 8-10 m vastag, egészen finomszemű folyóvízi üledék rakódott le, amely löszösödött. A felszín legnagyobb részét ez a löszös anyag, lösziszap borítja, hozzá igen jelentős tégla-agyagkészletek kapcsolódnak (nagyságrendben Karcag, Mezőtúr, Kisújszállás, Törökszentmiklós, Martfű, Tiszaföldvár; összesen 45 Mm3). Nagyobb területeket borít - főként a mélyebb, rossz lefolyású felszíneken - a holocén réti és lápi agyag. A legidősebb képződmény a Tisza holocénbeli letaroló tevékenysége következtében szigetszerűen megjelent löszös homokkal fedett futóhomok. Potenciális max. szeizmicitás 7° MS.

 

A zömmel löszös üledékeken 9 talajtípus alakult ki. A legnagyobb kiterjedésűek a kedvező mezőgazdasági adottságú alföldi mészlepedékes és a réti csernozjomok, 12 ill. 34%-os területi részaránnyal. Vályog és agyagos vályog mechanikai összetételű változataik termékenysége II. és IV. között váltakozik. Felszíntől karbonátos és kilúgozott változataik egyaránt előfordulnak. A mélyben sós réti csernozjomok 4%-ot, a mélyben szolonyeces réti csernozjomok pedig 2%-ot tesznek ki. Termékenységi besorolásuk a IV. és VI. talajminőségi kategória. (Lásd még 16., 17. sz. táblázat.)

A talajvízhatás alatti mélyebb fekvésű területek kiterjedt (15 % )talajtípusát az agyag, vagy agyagos vályog mechanikai összetételű réti talajok és kisebb kiterjedésben (3 %) a fiatalabb, kisebb humusztartalmú réti öntés talajok képviselik. A réti talajok termékenységi besorolása a szerveranyag-tartalomban meglevő különbségek ellenére egységesen a VI. talajkategória. A réti talajok csökkent termékenységét valószínűleg erősen savanyú kémhatásuk indokolja, ami miatt meszezésük szükséges.

 

A szikes talajok mennyisége is számottevő. A mezőgazdaságilag értéktelen réti szolonyec talajok területi részaránya 9%, az igen gyenge termékenységű sztyeppesedő réti szolonyecé 8%, a valamivel kedvezőbb termékenységű, általában a VII. talajminőségi kategóriába sorolt szolonyeces réti talajoké pedig 13 % . A táj csernozjomokhoz kötődő jelentós mezőgazdasági potenciálja a szikes talajok meliorációjával és a réti talajok meszezésével növelhető.

 

16. táblázat       A talajtípusok területi megoszlása ( % )

Talajtípus kód

Területi részesedés

14

12

16

34

17

4

18

2

22

9

23

8

24

13

25

15

26

3

 

17. táblázat       Területhasznosítási módok területi eloszlása a talajtípusok függvényében (%)

Talajtípus kód

Területhasznosítási mód

 

rét, legelő

szántó

szőlő

gyümölcsös

erdő

település

14

5

95

-

-

-

-

16

 

100

-

-

-

-

17

 

100

-

-

-

-

18

 

100

-

-

-

-

22

35

65

-

-

-

-

23

25

75

-

-

-

-

24

25

75

-

-

-

-

25

15

85

-

-

-

-

26

45

50

-

-

5

-

 

6.1.4.    Vízrajz

Kelet felől a Hortobágy-Berettyóra támaszkodik, míg Nyugaton kanyargós peremmel néz a Tisza árterére. A Tiszához csak kevés vízfolyás indul. Ilyen az Alcsi-Holt Tiszához folyó Kengyeli-főcsatorna (18 km, 131 km2), majd a Cibakháza-Martfűi főcsatorna (12 km, 38 km2). A Hortobágy-Berettyó idetartozó 70 km-es szakaszához vezetnek: Köles-Őzes-csatorna (17 km, 122 km2), Karcagi I. sz. főcsatorna (23 km, 252 km2), Villogó-csatorna (38 km, 82 km2), Kakat-éri csatorna (45 km, 298 km2), Gástyási-csatorna (11 km, 76 km2), Túrkevei-csatorna (12 km, 63 km2), Varaséri-Álomzugi-főcsatorna (26 km, 274 km2). A Hármas-Körös D-ről 21 km-en határolja a tájat. Hozzávezet a Mezőtúri-főcsatorna (24 km, 164 km2) és a Harangzugi-csatorna (24 km, 344 km2). Száraz, gyér lefolyású, erősen vízhiányos terület.

LF=0,5 1/s.km2; Lt=3%; Vh=150 mm/év.

 

Az árvizek kora tavasszal és kora nyáron jelentkeznek. Ilyenkor a belvizeket levezető főcsatornák is nagyobb vízhozamokat vezetnek. Az ősz viszont a kisvizek időszaka.

 

A Hármas-Körös és a csatornák vízminősége II. osztályú. A Hortobágy-Berettyót Debrecen kezeletlen szennyvizei teljesen tönkreteszik. A belvízveszélyt jelzi, hogy a csatornahálózat összhossza az 1500 km-t is meghaladja. Torkolatuknál 15 szivattyútelep 32,5 m3/s kapacitással segíti a belvízmentesítést. Túrkeve alatt éri el a Hortobágy-Berettyót a 22,5 m/s vízvezetésre kiépített Nagykunsági-főcsatorna.

 

A kistájnak számos tava van. Kisebb részben természetesek (5; 10,7 ha), melyek területe nem számottevő. A Hortobágy-Berettyó és a Hármas-Körös jobb partján 6 meandertó található 240 ha felszínnel. Köztük a mezőtúri (40 ha), ill. a halásztelki (145 ha) a legnagyobb. Még több a különféle célú mesterséges tározó és halastó (17 db, 1600 ha feletti kiterjedéssel). Köztük a karcagi (159 ha), a kenderesi (146 ha) és a kakati (157 ha) tározók is nagyok, de a sóskúti (416 ha) a legtekintélyesebb (Kenderestől É-ra).

 

A talajvíz mélysége Fegyvernektől D-re Mezőtúrig-Mesterszállásig 6 m alatt van, Karcag-Kisújszállás - Túrkeve körzetében 2-4 m között, máshol 4-6 m között. Mennyisége sehol sem jelentős. Kémiai jellege Fegyvernektől K-re, Karcag és Kisújszállás között, de elszórtan máshol is, főleg a Hortobágy-Berettyó mellékén nátrium-, máshol kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos. Keménysége Fegyvernek-Kisújszállás-Mezőtúr között meghaladja a 35 nk°-ot, máshol 15-25 nk° között van. A szulfáttartalom Mezőtúr-Törökszentmiklós-Karcag között meghaladja a 600 mg/1-t, sőt Túrkevétől Ny-ra még az 1000 mg/l-t is, másutt 300 mg/l alatt van.

 

A rétegvíz mennyisége 1 1/s.kmz körül van általában, de DNy-on kevesebb. Az artézi kutak száma nagy; mélységük átlaga nem haladja meg a 200 m-t. Vízhozamuk mérsékelt, de nagyobb mélységből nagy vízhozamokat is nyernek. Kisújszállás fürdőkútja 53 °C, Mezőtúré 54 °C, Tiszaföldváré 71 °C, Törökszentmiklósé 65 °C, 'Ilírkevéé 76 °C meleg. Többségükben kloridos-hidrogénkarbonátos típusúak.

 

Minden település közüzemi vízzel ellátott. Csatornázás - részlegesen - Karcagon, Kisújszálláson, Mezőtúron, Törökszentmiklóson és Túrkevén működik. A felszíni vízkészletek kihasználtsága meghaladta a 80%-ot, míg a felszín alattiaké az alatt volt 1986-ban. A kutak terhelése 50% körüli volt.

 

6.1.5.    Növényzet

A Tiszántúli flórajárásba (Crisicum) tartozó kistáj potenciális erdőtársulásainak a fűz-nyár-éger ligeterdők (Salicetum albae-fragilis), a tölgy-kőris-szil ligeterdők (Querco-Ulmetum hungaricum), a sziki tölgyesek (Pseudovino-Quercetum roboris) és a tatárjuharos lösztölgyesek (Acerei tatarici-Quercetum) tekinthetők. Gyakoriak a szikes mocsarak (Bolboschoenetum maritimi), a sós sivatagi társulások (Saedetum maritimae; Salsoletum sodae), a vakszikfoltok (Lepidio-Camphorosmetum), a hernyópázsitos rétek (Agrosti Beckmannietum). A lágyszárú fajok között megtalálható a süntök (Echinocystis echinata), a farkasfog (Bidens tripartitus), a magyar sóballa (Suaeda panilonica) stb.

 

A jelentéktelen kiterjedésű erdőgazdasági területeket fiatal- és középkorú, zömében keménylombos erdők borítják. Az összes erdő átlagos évi folyónövedéke 2,1-3,0 m/ha között ingadozik. A mezőgazdasági növénytermesztés fontosabb kultúrái a búza (25-35 q/ha), az őszi árpa (20-35 q/ha), a kukorica 30-50 q/ha) és a cukorrépa (200-500 q/ha).

 

A kistáj települései jól megközelíthetőek. A természeti feltételek kedvezőek helyi regionális üdülési igények fogadására. Melegvízre települt fürdőközpontok találhatók Szolnokon, Martfűn, Mezőtúron, Túrkevén stb. Az infrastruktúra további kiépítésével az üdülési lehetőségek növelhetőek.

6.2.      A területbejárás tapasztalatai

A vizsgált Szolnok-Tiszavárkony közti Tisza szakasz a Tisza folyó hullámterén (gáttól gátig terjedő ártéri terület), a szolnoki vasúti hídtól Tiszavárkony közigazgatási területének déli határáig tart. A folyamszabályzás előtt ez a terület 3 ártéri öblözetből állt, ezek: a Szandai-rét (bal part), Tószegi-öblözet (Pladicsi-rét - Vízfenék - Kutyina-hát - Nagy-lapos- Alsó-rét komplex jobb part), Felsővarsányi-öblözet (bal part). A Bivaly-tói töltésáthelyezés ez utóbbi területén valósul meg.

 

A tervezett szolnoki vápa középső, Bivaly-tói töltésáthelyezés melletti szakasza

 

A vizsgált szakaszon a Tiszát tipikusan kísérő puhafás ligeterdők nagyobb számban találhatók. Az erdőkben sok idős, jól odvasodó fa található, mely a kisemlősök, elsősorban a denevérek számára igen fontos élőhelyek. A területen a Tiszát kísérő vegetációban igen elszaporodott a gyalogakác (Amorpha fruticosa). Több helyen a degradáló hatással jelentkezik a horgászállások, strandok kialakítása és használatuk során otthagyott szemét és emberi ürülék felhalmozódása, illetve illegális hulladéklerakók. A vizsgált szakasz részben a Közép-Tiszavidéki Tájvédelmi körzethez tartozik.

 

Telepített erdő (ápolatlan, aljnövényzettel)

Elvadult (spontán) erdő

 

A vizsgálati területe közepesen, néhol erősen degradált tiszai hullámtér, ahol még foltokban megtalálható az eredeti vegetáció (magasparti erdők, kubikerdők, hullámtéri holtágak). A vegetáció természetes megújulásra képes, regenerálódási potenciálja jelentős, ám a jelenlévő kompetítorok, invazív özöngyomfafajok miatt a természetes megújulás emberi segítséget is igényel napjainkban (típusos „segítve vigyázzunk rá” táj). Szükséges tehát az erdőkben a szelektív cserjeirtás (csak az invazív fajok eltávolítandók), valamint a hullámtéri gyepek és parlagok kaszálása és legeltetése. Mind emellett a tájra rányomja bélyegét a Tisza egyre szélsőségesebb vízjárása, az általános nyári vízhiány, s az ez utóbbi során fellépő hullámtéri szárazodás, amely a nedves biotópok létfeltételeit, fennmaradását veszélyezteti.

 

Szolnok alatt az eddig mért legkisebb vízszint (2003.08.22.)

 

 

vissza

tovább

 teljes tartalomjegyzék

 

BIVALY-TÓI ÁRVÍZVÉDELMI TÖLTÉS-SZAKASZ TERVEZETT ÁTHELYEZÉSÉNEK ELŐZETES KÖRNYEZETI TANULMÁNYA

 

(Csak a hatósági eljáráshoz használható! Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság (OKTVF) tulajdona!

A közölt adatok, kiértékelések jogszabályok által védettek, hatósági, szakhatósági munka segítése mellett a tájékoztatást szolgálják.

Az adatok más dokumentumban, tervben történő felhasználása a tervezők, és adatbirtokosok engedélyével történhet.)

 

Közép Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség

 ÖKO Rt.   2004. május